OrbiinfO

Pont itt! Pont Neked! – www.orbiinfo.hu

Net-Penna ajánló: Murányi Balázs: A Csodamag

Net-Penna
Megosztás
  • 3

Murányi Balázs: A Csodamag

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy sűrű sötét erdő, aminek sűrűjében volt egy házikó, aminek lakója egy szegény legény volt. Egyik nap kiment a legény a házából egy baltával és elkezdett kivágni egy fát. Ekkor meglepődve hallott egy jajgató hangot a fák között.
– Ki az?
A legény közelebb ment a fákhoz és a jajgató hanghoz. És akkor észrevett egy nagyszakállú öregembert ülni az egyik fa tövében.
– Jaj, nekem! Jaj, nekem! Segíts, kérlek fiam!
A legény letette a baltáját a földre és felsegítette az öregembert. Besegítette a házába és leültette az ágyra. A legényt azonban furdalta a kíváncsiság!
– Bácsika mit keres, ott ahol a madár se jár?
– Óh, fiam ez egy hosszú történet. Én egy közeli királyságból jöttem, amit egy gonosz és nagyhatalmú boszorkány tart rettegésben. A királyság lakói próbálták többször is megállítani, de mindegyik próbálkozás kudarcot vallott. Csakis a Csodamag nevű varázstárgy ereje állíthatja meg a boszorkányt. Én azért jöttem, hogy megtaláljam a magot, de én már öreg vagyok.
A legény tűnődött ezen az egészen. És fellelkesedve mondta:
– Ne aggódjon, én megtalálhatom ezt a Csodamagot!
Az öregember meglepően fogadta.
– Biztos vagy benne fiam? Ugyanis rengeteg veszély jár azzal, hogy megtaláld.
A legényt nem érdekelték ezek a veszélyek akkor is izgatottan folytatta:
– Biztos én elmegyek és megkeresem, te addig nyugodtan legyél a házamba, én elmegyek.
A legény felvette a hátizsákját majd megindult az erdő mélyébe. Csak ment mendegélt, de végül besötétedett minden. A legény hangokat hallott, majd köd keletkezett és az árnyékokból ördögök jelentek meg.
– Ki vagy és mit keresel ezen a helyen?
A legény összeszedve a bátorságát és visszaszólt:
– Én a Csodamagot keresem, hogy meglehessen állítani a gonosz boszorkányt.
Az ördögök megdöbbenve így folytatták:
– Tudd meg, hogy mi vagyunk a Csodamag őrzői vagy jobban mondva magok őrzői. Régen hét mag volt egy helyett, de úgy gondoltuk, hogy veszélyes, hogy több mag van, ezért megsemmisítettük a másik hatot. Kivéve egyet. Hogy megszerezd, ahhoz át kell kelned a Varázslat barlangján. Biztos, hogy elvállalod?
– Biztos!
– Akkor lépj be!
Ekkor az ördögök köddé váltak és a legény észrevett egy barlanglejáratot. Lement a barlangba, ahol egy folyosó volt. Lassan végig ment rajta és végül megjelent ott három oroszlán. A legény elővette a bicskáját a táskájából, hogy azzal védekezzen. Az oroszlánok csak morogtak, de a legény továbbmenekült a folyosón, míg nem egy hatalmas barlangba ért. Ebben a barlangban volt egy hatalmas csillogó kastély. A legény látta, hogy már futnak utána az oroszlánok és akkor támadt egy ötlete. Elővett a táskájából egy darab húst majd az oroszlánok megálltak és megint csak morogtak rá. A legény észrevett egy lobogó tábortüzet a kastély előtt azon nyomban odafutott hozzá és az oroszlánok követték. Ekkor megint megállt és beledobta a húst a tűzbe az oroszlánok utána ugrottak és azok porrá égtek. Végül főszereplőnk vett egy mély lélegzetet, majd újra megtáltosodva bement a kastély belsejébe. A trónterembe érve meglátott három ördögöt és azok végül gúnyosan vihorásztak. Majd végül egy villanás keretein belül eggyé váltak, egy óriás szörnyé. A legény megrettent, de észrevett egy csillárt és megint csak támadt egy ötlete. Az óriás készült volna megütni hősünket, de ő kitért majd elővette a táskájából a bicskáját, majd nekidobta annak a kötélnek, ami a csillárt tartotta a plafonon. A csillár egyenesen az óriás fejére esett, aminek köszönhetően az óriás kidőlt, mint egy fa. Az óriás hasa elkezdett világítani és a legény tudta, hogy mit kell tennie. A bicskáját felvette a földről majd az óriás hasát kivágta a bicskával és egy ragyogó mag volt ott. A legény döbbenve vette ki a hasából, majd csak ezeket a szavakat eresztette ki:
– Ez csodaszép! Végre megvan a Csodamag, de még ki is kell jutnom ebből a barlangból!
Végül a legény a maggal együtt elment a folyosó felé, amin át ide jutott, de nem találta sehol.
– Ez nem jó! Eltűnhetett! Hát nem véletlenül hívják a Varázslat barlangjának.
A legény azonban összevissza járkálva tűnődött, hogy mit tegyen. És akkor észrevett nem messze egy másik bejáratot. Közelebb ment és megint csak egy barlangjárat tárult elé. A legény megint csak a táskájából elővett 1 doboz gyufát és gyújtott egyet, hogy lásson valamit. Ahogy közelebb ment, egyre rémültebben érezte magát, amikor különös szisszenést hallott. És egy zöld kígyó jelent mögötte, a legény hozzádobta a gyufát a kígyó égni kezdett, de nem esett semmi baja, a legény ekkor hirtelen megfogta a farkát. A kígyó próbálta megharapni hősünket, de túl messze tartotta az arcától. A legény viccből, mint 1 kötelet a barlang falának vagdosta többször is a kígyót. A vagdosástól egy lyuk keletkezett, amiből rengeteg nagy mérges pók jött ki.
– Ezt nem kellett volna!
A legény nagy sebességgel kezdett el futni, de a pókok nem hagyták elmenekülni! Végül kiért a barlangból és egy tó volt előtte és nem ment tovább! A sok mérges pók körül vette és nem tudott mit tenni, ekkor a táskájából kiesett a Csodamag és a pókok megrettentek. A legény felvette a földről és közelebb tartotta a pókokhoz.
– Hát legalább van valami szerencsém is ebben a menekülésben! Bárcsak eltűnnének a pókok!
Végül a pókok maguktól beleszaladtak a tóba és mind megdöglött.
– Áh, szóval ilyenek tud ez a mag! Na, mindegy remélem, le lehet vele győzni a boszorkányt!
Visszarakta a magot a táskába és megindult a boszorkányhoz. Ment-mendegélt erdőkön át, amikor megérkezett egy toronyhoz. A fiú látott egy ajtót bement és felment a torony lépcsőjén és felérkezett a torony felső részére és meglátta a boszorkányt.
– Óh, te kis legény azt hiszed, le tudsz győzni azzal a nyamvadt maggal? Hát tévedsz!
Ekkor egy patkány mászott a padlón és a boszorkány gúnyosan elmosolyodott.
– Csiribí-csiribá, legyen belőled az az állat, aminek nincsen párja!
Ekkor egy fénysugárral a patkányból egy tizenkét fejű sárkány lett. A legény megint csak bizakodva állt majd elővette ismét a magot.
– Jól jönne valami fegyver!
Ekkor a mag helyében megjelent egy gyémántkard és a fiú mosolyogva nyújtotta ki a sárkány felé. A sárkány próbálta tűzokádásával leteríteni az ifjút, de a karddal hárítani tudta a lángjait. Ekkor támadt megint egy jó ötlete. Kicsit össze visszafutkosva próbálta összezavarni a sárkányt, végül főszereplőnk levágta a sárkány farkát. A sárkány elkezdett mindegyik fejével bömbölni, mint egy nyűgös kisbaba. A legény beledobta kardját a sárkány szájába és az óriásgyík összeesett majd visszaváltozott patkánnyá és elfutott. A boszorkány meglepődött:
– Erre nem számítottam!
Végül a legény kezében megjelent a mag és a következőt mondta neki!
– Na, te mag, győzd le a boszorkányt!
A mag nagy fényáradattal karöltve a boszorkány jajgatni kezdett. Majd újabb fénnyel a boszorkányból egy gyönyörű szép királykisasszony lett. Majdnem összeesett, amikor a legény elkapta őt.
– Hát ez meg mi volt, te ki vagy?
A királykisasszony kezdett magához térni és elmesélte mi is ez az egész.
– Régen apámat próbálta megölni egy gonosz boszorkány hétszer. Ám a hetedik alkalommal apám tőrbe csalta és megölte. Ám, de a boszorkány ereje belém szállt és megőrjített és a következő pillanatba egy boszorkány alakját vettem fel. De most meggyógyultam végre és ezt köszönöm neked!
Végül megcsókolták egymást. Másik nap már haza is vitte a királykisasszonyt, és el is vette feleségül. És lett nagy lakodalom és boldogság az egész birodalomban a kisasszony megmenekülése és házassága miatt. Azonban egy este elővette a legény a csodamagot és egy utolsó kívánságot súgott oda neki. Ami nem volt más, mint hogy örökké tartson. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Felkészítő tanár: Nagy Sándorné Virág Anna

Iskola neve: Járdánházi IV. Béla Általános Iskola

Ha kedvet kaptál, légy te is tollforgató, jelentkezz a Net-Penna Online tollforgató versenyre!