Bari Szebasztián: A csodamag

Ó… A csodamag! Rég meséltem már ezt a történetet bárkinek, meglátod majd, élménydús!
Tengereken, erdőkön, mezőkön át kell barangolnunk, hogy eljussunk arra a helyre, ahol egy lebegő sziget van, annak közepén egy békés, pici város zavartalanul éldegél, azzal a parányi 2000 fővel. Utcái zajosak, mégis annyi ház üres.
A város polgármestere, Adam próbál a város kihalása ellen tenni, több turistát odacsalni, majd meglátjuk, hogyan alakul.
Átvezetlek titeket a fontosabb dolgokra. A belvárosban van egy épület, a három mitikus tárgy otthona, amit már palotának is lehetne nevezni. Tornyainak csúcsa olyan magas, hogy a felhőtől nem látható. Ha a három mitikus tárgy egyike valahogyan eltűnik, csak másfél hét idő maradna a visszatételére, ezért vigyáznak rá annyira. A három tárgy egyike a szféra szilánk, a fényért felelős. A második a tenyérben fogható erdő, amely a növényekért és az állatokért felelős. A harmadik, amelyik a legfontosabb és a legtöbbet érő, az pedig a sárkány vérében termelt kianit részecske, amely a sziget levegőben maradásáért felelős. Nem lenne kellemes hét kilométert zuhanni!
A polgármester lánya, Emily, aki 17 éves, már tudja, hogy ez a három mitikus tárgy élteti a szigetet, másképp jelentős veszélyek lépnének elő. Önként vigyáz a tárgyakra a betolakodók ellen, akik el akarják lopni őket, mivel mindhárom értéke felbecsülhetetlen. Ám egy estén, mikor Emily már befejezte az őrködést elfelejti az ajtót bezárni, ahol őrizte a sziget kincseit. Mikor már a város alszik, csak a bűnözők maradnak nyitott szemmel. Egy betörő pont aznap próbálkozott. Egy árny lopódzott be, és huss, már nincs is a helyén a kianit részecske.

Másnapra a város pánikba esett. Mindenkihez eljutott a hír, azt hitték a helyzet menthetetlen. Akkor előállt, az Emilynél pár évvel idősebb John, aki mesterlövész volt, és felajánlotta, hogy begyűjti a szükséges, egy fiolányi kianit részecskét. Persze a város támogatta, a polgármesterrel együtt. Kapott egy lovagi páncélt és további kiegészítőket, kard, íj, két tegez, nyíl, élelem és olyan pajzs, amely a sárkányok gyűlöletéből edződött. Ez a kard olyan tiszta volt, mint a hóvirág és vakítóbb a napnál. Ezt a pajzsot a pokol kapujának is emlegetik, mivel minden támadást elnyel. Csak a dicsőséges harcosok kezében pompás igazán ez a kard. John elindult a Sárkány erődbe, két napos utazásnak nézett elébe, a pihenéssel együtt. Már csak egy kanyar, s ha minden igaz, elé tárul az erőd. Úgy is lett.

Annak az erődnek a lánchegységek nagyságát megszégyenítő mérete volt. John beosont az erődbe, de bizony nehézségekkel kellett számolnia. Megjelent a sárkány hadvezér, melynek testét aranyötvözet védte, kivéve a fejét, a lábát és a nyakát. a sárkány lehelete is már olyan kegyetlen volt, hogy a vas is megolvadt tőle. A sárkány nem tétovázott azonnal támadásba lendült, hiszen tudta, hogy a vérére van szükség a betolakodónak. A sárkány taposni kezdett, de hős kalandorunk kitért előle, meg is lőtte a sárkányt, de az meg sem érezte. Tudta, hogy távoli harccal nem tudja megúszni. John kitervelte, hogy mikor a sárkány taposni kezd, a talpába szúrja a kardot. Az elképzelés jó volt, viszont a sárkány talpán lévő bőr olyan kemény volt, mint az őt védő páncél. A kard eltört, John nem tudta mihez kezdjen. Aztán kipattant az az őrült ötlet a fejéből, hogy mikor a sárkány tüzet okád feléje, ő azt visszahárítja a sárkányra. talán ez kihúzza a csávából? Most meg fogjuk tudni. A sárkány taposott még egy ideig, aztán megunta. Könyörtelen szervezetében már termelődött, halálos kimenetelű, nap hőmérsékleténél forróbb tűz.

A mindent eldöntő pillanat! – gondolta John.

Már közeledett hozzá a tűzsugár, melyet sikerült visszahárítania a Sárkány hadvezérre. Ezzel a sárkány nagy része szénné égett, Johnnak pedig sikerült kivonnia a kianit részecskét a véréből. Nagyon kellett sietnie, mert szorította az idő. A város lakosai a főbejáratnál várták feszülten, a fiolával visszatérő hőst. A fiolát felmutatta, a lakosok tapsoltak és éljeneztek. A csodamag visszakerült a helyére. A polgármester John tiszteletére egy nagy mulatságot szervezett, sőt megígérte, hogy felnőtt korukban összeadja a hőst és a lányát, akik már gyerekkoruktól kedvelik egymást.
A város turista látogatása az egekbe szökött, annak okából, hogy egy ilyen legendás esemény történt azon a lebegő szigeten, amelyről eddig még ember nem is hallott. Főszereplőnkre pedig a Csodamag név ragadt. Lehet, hogy ez a kis város azóta már nem is olyan kicsi, s lakói még azóta is rebesgetik ezt a városi legendát.

Felkészítő tanár: Nagy Sándorné Virág Anna

Iskola neve: Járdánházi IV. Béla Általános Iskola

Ha kedvet kaptál, légy te is tollforgató, jelentkezz a Net-Penna Online tollforgató versenyre!