Palik Ábris Csanád: A neutronfogó

A Kémiai Múzeum kiállításon akarta bemutatni a periódusos rendszer elemeit. Minden elemet ki szerettek volna állítani, de féltek a radioizotópoktól. Mert, ha egy bomlékony anyag a neutronnal találkozik rögtön sugározni kezd. Ez pedig nagyon veszélyes tud lenni. Engem és Ritát választottak ki, hogy találjuk ki és készítsük el a neutronfogót.

Uránkristályra volt szükségünk. Ez a különleges kristály csak egy távoli bolygón lelhető fel. Először kellett egy űrhajó, amit kerek három napig építettünk. Új üzemanyagot kísérleteztünk ki, hogy a fénysebességnél is gyorsabban repülhessünk. Így érhettük el az Uránium bolygót. Egyedül ennek a planétának az egyik kráterében található tiszta uránium, kristályos formában.

A lelőhelyet földönkívüliek őrizték. Azonnal a bánya kapujának kódját kérdezték.

– A kód: 238,03 – mondtam. Az urán tömegszámára gondoltam.

– Helyes, beengedünk titeket Uránkívüliek.

Magunkhoz vettük az uránkristályt. Még szerencse, hogy az űrben súlytalanság van, még azt a kis darabkát sem bírtuk volna el amire szükségünk volt.

A visszaúton át kellett haladnunk egy meteorrajon.

– Vigyázz, gammasugárzás! –kiáltottam.

– Bekapcsolom a pajzsot – válaszolt Rita.

Amint visszatértünk a Naprendszerbe, egy űrsétán ellenőriztük az űrhajót. Csodálkoztunk, de semmi baja nem volt.  Sikeresen visszatértünk.

A Kémiai Múzeum egyik termében felépítettük a világ első neutronfogóját.

Így most már a könnyen hasadó anyagokat is ki lehetett állítani. A Kémiai Múzeum annyira megörült, hogy egy-egy adag fagyit kaptunk jutalmul. Összenéztünk, s máris belevágtunk az újabb próbába. Megépítjük a kifogytathatatlan csokinyomtatót!