Váci Mihály (1924-1970)

Váci Mihály Nyíregyházán született 1924. december 25-én és Hanoiban hunyt el 50 évvel ezelőtt 1970. április 16-án.

Irodalmi munkásságát Kossuth-(1965) és kétszeres József Attila-díjjal (1956,1962) ismerték el.

A Kádár-rendszerben a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig Magyarország ünnepelt és legtöbbet szavalt kortárs költője volt. Halála után vita indult megítéléséről, és fokozatosan eltűnt a sikerszerzők közül.

Emlékezzünk rá néhány költeményével:

Az iskolai ünnepélyek kedvence volt a Még nem elég című költemény.

…”Nem elég jóra vágyni:
   a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
   de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
   Több kell: – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
   Több kell: – az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
   de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
   szeress, szenvedj, remélj!”…

Váci Mihály: Még nem elég – részlet

Az én személyes kedvencem:

…”Ilyen kívántam lenni én is…
homokba szúrt nyárfa: a tanító,
ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,
irány azoknak, jel és biztató,
kik jönnek barázdákban botladozva”

Váci Mihály: Jegenye-fényben – részlet

Egy klasszikus szerelmes verse:

„Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
– szemem ki se nyitom.

Olyan nehéz így szívem,
hogy szinte földre ver;
le-lehullok, de sóhajom
utánad – felemel.

Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani”

Váci Mihály: Nélküled

További évfordulók ide kattintva – előző bejegyzésünkben találhatók.