Router Learning

Pont itt! Pont Neked! – www.orbiinfo.hu

Csokonai Vitéz Mihály emlékére

Csokonai Vitéz Mihály
Megosztás
  • 16

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

Csokonai Vitéz Mihály 215 éve hunyt el 1805. január 28-án Debrecenben,
a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon.
Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték.
Hatalmas ismeretanyaggal rendelkezett a korabeli magyar és külföldi irodalm és politika terén.
Versein nemzedékek nőttek fel. Emlékére álljon itt néhány idézet:

Az oly madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka.”
Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság (részlet)
Teljes verset elolvasnám…

“Lenni? vagy nem lenni? kérdések kérdése!
Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.”
Csokonai Vitéz Mihály: Halotti versek (részlet)
Teljes verset elolvasnám…

“Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!”
Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez (részlet)
Teljes verset elolvasnám…

“A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt:”
Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánthoz (részlet)
Teljes verset elolvasnám…

Csokonai Vitéz Mihály: Az álom

Boldogok azok, akik úgy alusznak,
hogy többé fel nem ébrednek. Sőt ez a
kívánságom nem is haszontalan, ha az
álmodozások ostromolják a sírhalmokat.
Préd. 3 : 19, 20, 21.

Jön az álom, s mindent pihenésre hajta,
Az éjjelnek barna palástja van rajta,
Beborítja véle a főldet s az eget,
Alóla altató mákolajt csepeget,
Melynek hűs balzsama a benne feredett
Szemhéjaknak édes nyúgovást engedett.
Lágy karjain fáradt érzékenységinket
Ringatja s egy másik világba tesz minket,
Hol sok ezer képpel elménk játszodtatja
Valóság képébe tűnő ábrázatja.
Most az öröm arany hegyeit ígéri,
Az áldás javait bő marokkal méri,
Majd a félelemmel rettenti lekünket
S a kétség szélére viszi életünket.
De akármint tűnik képzelődésünkbe,
Valódi örömöt terjeszt ő szívünkbe;
Ápolgató karral kötésink feloldja,
Ellankadt erőnkhöz új erejét toldja,
Megtört érzésinket símítja kezével,
Új életre hozván gyógyító mézével,
A terhes gondokat rabláncához fűzi,
Szívünkből a Léthe partjaira űzi.
Minthogy a világi bajoknak érzése
Éltünknek legnagyobb terhe s szenvedése,
A halálnak képét őltözvén magára,
Bennünket holtakká tészen utóljára.
Úgy vagyon, holtakká tészen, és hogy élünk,
Csak egy kis szuszogás hiteti el vélünk.



Ha érdekesnek találtad, nézd meg kik ünnepelnek még ma!